|
1. fejezet - Majdnem tökéletes
2010.12.02. 18:21
Reita Pov
Az óra csörgésére ébredek gyorsan, lenyomom nehogy Kaoru felébredjen. Oldalra nézek és húúúú nem ébredt fel – fújtam ki egy rakat levevőt.
Óvatosan felkeltem az ágyból, majd elmentem fürdeni.
Miután ezzel végeztem magamra kaptam egy pár ruhát adtam egy puszit Kao fejére és elindultam a PSC-be.
Szerencsére a város csak most éledezik így nem volt olyan nagy a dugó.
Ránéztem az órámra és rájöttem, hogy késésben vagyok, ezért amilyen gyorsan, csak lehetett a PSC parkolójába hajtottam.
A terembe érve már mindenki bent volt és valamin nagyon diskurálhattak, mert mikor beléptem elhallgattak.
- Sziasztok!
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Lemegyek kávéért, kér valaki? – kérdezte Kai, majd megindult az ajtó felé.
Most nézem csak Kai-chan arca egy kissé piros, mintha zavarba lenne, de vajon miről beszélgethettek?
- Mindenki! – mondta Uruha.
Kai kiment én pedig lepakoltam a cuccom, majd levetődtem a kanapéra.
Hallgattam, ahogy a többiek beszélgetnek.
Nem telt el 10perc se Kai-chan máris 5adag kávéval tért vissza.
Mindenkinek odaadta én voltam az utolsó, de mielőtt a kezembe adhatta volna megbotlott valamibe és az egészet rám öntötte.
- ÁÁÁ bazmeg ez forró!! – pattantam fel ülő helyzetből.
- Jaj Reita ne haragudj nem volt szándékos! – mentegetőzött Kai.
- Mért nem tudsz vigyázni???? – kiáltottam rá, mire megrezzent.
Nem mondott semmit én pedig kicsörtettem a teremből be a férfimosdóba.
Levettem a pólóm és elkezdtem tisztogatni nem sok sikerrel.
Nem telhetett el 10 perc se nyílt az ajtó és Ruki lépett be rajta.
- Bunkó vagy! – vágta a fejemhez. – Inkább örülnöd kéne, hogy Kai rád is gondolt.
- Akkor, ha legközelebb rám gondol ne borítson le forró kávéval!
- Te is tudod, hogy véletlen volt.
- Akkor is! Ezt nézd meg! – fordultam felé és mutattam a hasam lévő piros foltra.
- Ezért kiabáltál olyan nagyon? – húzta fel az egyik szemöldökét.
Dühös lettem Ruki gúnyos hangnemét hallva inkább visszafordultam a csaphoz nehogy véletlenül nekimenjek Chibikének.
- Ja egyébként ezt Kai neked küldi! – dobott nekem egy pólót mikor már felé fordultam.
- És mért téged küldött ezzel?
- Talán azért te észlény, mert kiabáltál vele, és most bűntudata van amiatt, hogy leöntött és inkább a szemed elé se akar kerülni.
- Azt jól is teszi! – dühödtem be megint.
- Reita nagyon bunkó vagy! – sóhajtott Chibi, majd elhagyta a mosdót.
Ránéztem Kai pólójára, ami a kezemben volt és úgy döntöttem inkább nem veszem fel. Visszavettem a kávé foltos pólóm, majd beléptem a próbaterembe.
A srácok az asztal körül ültek, és nagyon beszélgettek valamiről Kai pedig bent gubbasztott egy széken a sarokba lehajtott fejjel.
- Kösz nem kell! – adtam a dobos kezébe a pólót miután elé sétáltam.
- Egész nap foltos pólóba akarsz lenni? – kérdezte döbbenten Uruha.
- Aha
Ezután egy kis csend telepedett ránk, amit Kai tört meg.
- Reita én tényleg sajnálom nem volt szándékos.
- Jó ezt már sokszor hallottam lépjünk túl rajt! Próbálunk egyáltalán ma még? – álltam fel dühösen mivel közben helyet foglaltam a kanapén.
- Nyugi már Reita! – szólt rám Chibi.
- Akkor kezdjük a próbát! – kiáltott Ruki mikor már majdnem elaludtam a kanapén.
Mindenki feltápászkodott felvette a hangszerét kivéve Kai, aki a dobokhoz ült.
Már vagy 1 órája folyik a próba és én rohadtul, élvezem, hogy játszhatok.
Annyira belefeledkezem a zenébe, hogy valahogy elszakadnak a húrok a gitáromon.
- Hát ez nem igaz! – kiáltottam fel idegesen.
- Reita hogy lehetsz ennyire béna, hogy egyszerre több húrt is elszaggatsz! – csapott a fejéhez Chibi.
- Kösz ez kedves és nem direkt volt!
- Van másik? – szólalt meg Uruha miközben levette a nyakából a gitárját.
- Sajna nincs ezek voltak az utolsók!
- Akkor húzás másikért! – mutatott Ruki az ajtóra.
- De akkor ki kell mennem a városon kívüli hangszerboltba venni! – csúsztam lejjebb a kanapén.
- Akkor mit ülsz még itt nyomás! – dirigált Chibi. – A próbát addig úgy se tudjuk folytatni.
- Akkor majd holnap, sziasztok! – köszöntem, majd fogtam a gitárom, amit közbe már tokba raktam el elindultam haza.
Otthon felbattyogtam a lépcsőn és a kulcsaim segítségével bejutottam a lakásba.
- Megjöttem! – húztam le a cipőm.
- Szia! – jelent meg előttem szerelmem.
- Szia! – csókoltam meg.
- Milyen napod volt? – mosolygott rám.
Ez az a mosoly, ami bearanyozza a napjaim örülök, hogy a Dir en Grey most egy darabig szünetel Kyo torok gyulladása miatt, mert legalább mikor hazaérek drága Kaorum itthon vár rám meleg kajával.
- Rossz! Elszakadtak a húrok a gitáromon próbaközben. – mentünk beljebb.
- Ó az nem jó!
- Hát nem úgyhogy megyek is és veszek! – pakoltam a le a gitárom.
- Várj, előbb egyél! – kapott karom után.
- Jó oké úgyis kajálni jöttem haza ne meg azért, hogy lássalak! – csókoltam meg.
Megterítettünk, majd leültünk enni.
Miután megettük és elmosogattunk elindultam a bolt felé.
Amint kiértem a városból bekapcsoltam a rádiót és felhangosítottam a zenét, a rádióban épp a mi számunk ment és a ritmust kezdtem ütni ujjaimmal a kormányon.
Miután a számnak vége lett lekapcsoltam.
Kaoru mostanában olyan furcsa mintha kicsit kerülne mikor otthon, vagyunk kettesben, már nem bújunk össze és nem is szeretkezünk. Kezd olyan érzésem lenni, mintha már részéről kihűlt volna a kapcsolat.
Furcsa, hogy reggel még nem így gondoltam boldog voltam nem is tudom mért talán, azért mert a közelemben volt, de most, hogy eljöttem habár csak egy kis időre, mégis mintha mérlegelném a dolgainkat.
Szeretem őt akármilyen furcsa, és nem akarom, hogy ennek vége legyen nehezen találtunk egymásra.
Emlékszem mikor először megláttam már akkor megtetszett, de ő nem akart velem randizni. Aztán elkezdtem udvarolni, míg végül beadta a derekát és eljött velem vacsorázni.
Megkedvelt és belém szeretett 1 év után úgy döntöttünk összeköltözünk.
Az ő lakásába költöztünk be, mert ő nem akart költözködni. – sóhajtottam fel.
Nem tudom mitévő legyek. Mit csináljak? Talán, ha megpróbálnám vele megbeszélni a dolgokat? Minden jobbra fordulna, és boldogok lennénk? Vagy esetleg véget vetne a kapcsoltunknak? Túl sok a kérdés és nincs válsz!
Hamarosan odaérek már nincs olyan messze. Hála az égnek már kezdtem unni a saját hülye gondolataim. Inkább gyorsítottam.
A szembejövő sávban két kamion jött szorosan egymás mögött mikor az első suhant volna el mellettem, láttam, hogy a második épp előzni készül, de későn vett észre így belém jött. Aztán minden elsötétült…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Köszi a kritit! Majd hamarosan küldöm a kövit és minden kérdésre választ kapsz!=)